Tenyésztési program és szabályzat

Tenyésztési program és szabályzat végleges állapot 2018

KIVONAT A 2018. ÉVBEN ELFOGADOTT TENYÉSZTÉSI PROGRAM ÉS SZABÁLYZATBÓL

Tenyésztési program és szabályzat célja:
A magyar hidegvérű fajta fenntartása és a génállomány megőrzése, az állomány minőségi javítása, nemesítése, ennek érdekében a fajta tenyésztői munkájának rendszerezése, amely magában foglalja a fajtával kapcsolatos tenyésztési, nyilvántartási és törzskönyvezési feladatokat.
Tenyészcél: A magyar hidegvérű fajta értékmérő tulajdonságainak fenntartása, javítása, a jelen kor kívánalmainak megfelelő mezőgazdasági-, és erdészeti munkákra is alkalmas ló tenyésztése, amely a szabadidő hasznos eltöltésére, lovaglásra és egyéb hobbi célokra is megfelel, miközben megmarad, illetve javul a fajtára jellemző kiváló fejlődőképesség, a jó hústermelő képesség.
I. rész A magyar hidegvérű ló
1. A FAJTA LEÍRÁSA
1.1. A fajtafenntartásért felelős szervezet megnevezése
Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület
1.2. A fajta kialakulása, jelenlegi helyzete, várható jövőbeni szerepe
1.2.1. A hidegvérű ló a Kárpát-medencében I.
A hidegvérű ló megjelenése a Kárpát-medencében nem tisztázott, még ma is gyakran vitatott kérdés. Hasonló küllemű ló már a középkorban is élt ezen a területen, amely feltehetően az Árpád-házi királyok által az országba behívott nyugati lovagokkal, valamint hadizsákmányként került hazánk területére. Kutatók a nehéz csontozatú lovakra jellemző, Tiszalökön talált csontok alapján említenek „egy metakarpust, amely 154 cm magasságú lóból származik” Ez azonban csak kivételes eset lehetett.
A nehezebb típusú igásló – az irodalmi ismereteink alapján – a XVI-XVII. században jelent meg a Dunántúl nyugati szegélyén, valamint később szórványosan a „sváb” telepesekkel más területeken is. Ezen „lófajta” eredete a nóri vagy pinzgaui lóhoz nyúlik vissza. A rómaiak Noricum nevű hatalmas tartománya változatos domborzatú területén több típusa élt és fejlődött ki annak a hegyi lónak, melyet összefoglaló néven nóri lóként ismerünk.
A nóri ló, pinzgaui lóként is ismert, spanyol vérrel is nemesített fajta, szakszerű tenyésztése a salzburgi érsek 1675. évben alapított riesi méneséhez kötődik. Ez a fajta szivárgott be Vas 6

és Sopron megye területére, mely később pinkafői néven vált ismertté. A pinkafői ló 162-172 cm magas durvább csontozatú, nehéz burkolt fejű, rövid izmos nyakú, hosszú, hajlott hátú, csapott farú, gyakran hibás lábállású, terült patájú, színe gyakran párductarka, deres, sárga és pej.
A nóri hatásra a Mura és Dráva mentén, Szlavóniában a pinzgauinál kisebb, finomabb, tetszetősebb típus alakult ki, melyet muraközi lóként ismerünk. A Muraközzel határos magyar területeken ez a lótípus jelent meg.
Az 1860-as évektől a mezőgazdasági szakcikkek, valamint a gazdasági egyesületek gyakran felvetették a gazdasági ló szükségességét és ennek megoldását a hidegvérű ló tenyésztésében látták. Felmerült a hidegvérű ló tenyésztésének gazdaságossága is, amely nem volt kétséges, hiszen szinte korlátlanul, jó áron értékesíthető volt a lóvásárokon. A belföldi keresleten túl főleg olasz és német exportra vásárolták.
Mind a pinkafői, mind a muraközi kedvelt lett, de terjedésüket különböző korlátozó intézkedések akadályozták, mígnem az 1894. évi XII. törvény a ló tenyészkörzetesítését írta elő, meghatározva a hidegvérű ló tenyészkörzetét, de lehetővé tette, hogy zárt tenyészetben (a birtokos saját lovait fedeztethette, hidegvérű ménnel, de kifele nem fedeztethetett) bárki olyan lovat tenyészthetett, amilyet akart. Ezzel az intézkedéssel megindult a hidegvérű terjedése. A tenyészkörzetek a Dunántúl nyugati és déli területeire terjedtek ki.
A hidegvérű ló tenyészkerülete az 1926-os leírások alapján (Döhrmann Henrik):
„Baranya megye területe a pécsváradi, mohácsi és villányi járás kivételével igen nagy előszeretettel foglalkozik a gazdaközönség a belga jellegű hidegvérű ló tenyésztésével. Legélénkebb tevékenységet fejt ki a hegyháti, szentlőrinci, siklósi és a pécsi járás. Fontos és népes lóvásárokat tartanak Baranyaszentlőrinc és Pécs országos vásárain.
Zala megyében aránylag a legrégibb a hidegvérű ló tenyésztése. Itt lehet a belga jelleg mellett a régi muraközi ló nyomait még leginkább feltalálni, főleg Zalaszentgrót, Zalaegerszeg, Zalaapáti, Nova és Pacsa községekben. Nagyobb felhajtású lóvásárok vannak Zalaegerszeg és Nagykanizsa országos vásárain.
Somogy megye hidegvérű lótenyésztése szintén újabb keletű, amiről tanúságot tesz a hidegvérű és angol félvér keresztezései termékeknek még gyakori előfordulása. Megállapodottabb belga 7

jelleget találunk Erdőcsokonya, Visonta, Komlósd és Németlad községekben. Főbb lóvásárok Kaposvár és Szigetvár országos vásárain.
Vas megye nehéz igás tenyésztése, bár nagy részben szintén belga jellegű ménekkel dolgozik, a pinzgaui (nóri) ló jellegével vegyítettnek mondható. Igen nagy a felhajtás Szombathely városának országos vásárain. Ezekre a vásárokra Somogy és Zala megyék anyaga is eljut.
Sopron megyében a csornai és kapuvári járások kivételével a hidegvérű lovat tenyésztik már elég régen, de csak újabban kezd határozott irányt felvenni a tenyésztés a belga jelleg felé: régebben inkább a nóri ló befolyása alatt állott.”
Az uradalmak az intenzívebb talajművelés és növénytermesztés érdekében az ökörfogatokat a hatékonyabb gazdasági igáslófogattal igyekeztek leváltani. Sorban alakultak meg a kisebb-nagyobb tenyészetek, de nem csak magántenyészetek, hanem államiak is.
A Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok 1866-tól 80 hidegvérű jellegű igásló (használati) kancaállománnyal folytatott tenyésztést. Clydesdale majd norfolki ménekkel próbálkoztak, de végül az ardenni mének, Bottom és Philipp hoztak átütő sikert a tenyésztésben.
A Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménesbirtok arab keresztezésű hidegvérű igáslovat tenyésztett. A tenyészcél: könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb félhidegvérű gazdasági igásló előállítása, a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatott állandó keresztezése útján.
A ménesbirtok hidegvérű nehéz igásló tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri állami ménesbirtoktól 7 ardenni tenyészkancát átvettek és ehhez még 30, tenyésztésre alkalmas, jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint általában a kisbéri ménesbirtokon űzött ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket importáltak Belgiumból: így többek között Laborieur, Virtoni, Artoni nevű kiválóbb apaállatokat.
Az anyakanca-állomány: 80 egyed igában dolgozó kanca volt. Mivel korábban a kiválóbb ardenni kancák arab vagy lipicai ménnel való keresztezése jó eredményt hozott, elhatározták, hogy továbbra is folytatnak keresztezést a nemesebb, mozgékonyabb, élénkebb járású egyedek előállítására. 1925-ben két shagya és két ardenni mén, többek között Laborieur és Bíró II fedeztek. 8

Sajnálatos módon a fenti tenyészetek tenyésztési nyilvántartásai megsemmisültek, mivel hidegvérű ménesi kancaállomány nem volt, méneskönyvet sem vezettek.
A beszerezhető amúgy is heterogén kancaállomány javítása céljából általában clydesdali és percheron és egyéb hidegvérű ménekkel próbálták javítani az állományt, de a századforduló táján, a XX. század elején a nemesítő szerepet a belga-ardenni fajta vette át.
Ez idő tájt a statisztikai adatok szerint az ország lóállományának 20-22 %-a volt hidegvérű, az 1-2 %-os eltérést a keresztezett, „sodrott” egyedek hova sorolása adhatta.
1.2.2. A hidegvérű ló a Kárpát-medencében II.
A II. világháború után új fejezet nyílt a hidegvérű ló tenyésztésében. A mezőgazdaság súlyos vonóerő gondja és a jelentkező exportlehetőség felcsillantotta a lehetőséget a hidegvérű fajta tenyésztésének fellendítésére. A háború alatt a keveredett és leromlott lóállomány feljavítása érdekébe a földművelésügyi kormányzat szigorú intézkedéseket hozott.
Felvásároltatták az összes magánmént. Az elérni kívánt cél szempontjából alkalmatlanokat selejtezték, az alkalmasakat a tenyészkörzetek visszaállításával a fajta körzetének megfelelően állami ménként beosztották. A fedeztetés díjtalan volt. Az átválogatás után kereken 400 hidegvérű mén maradt a tenyésztés számára. Az állomány 85 %-a ismeretlen származású, de fajtajellegében elég egységes volt, melyben az ardenni jelleg érvényesült.
„E fajtának nagy átütőerejéből és a csikónevelés okszerű módszereinek általánosításából mindinkább kialakult egy egységes, az ardenni típust magán viselő, de különleges céljainkat is megtestesítő és a magyar rög okozta szilárdságot is megőrző magyar hidegvérű fajta.” (Dr. Schandl József)
A ménállomány marmagassága az 1949-es leírás alapján bottal mérve 150 és 165 cm között volt, de a szélső érték 142 és 170 cm. A ménállomány javítása céljából 1948-49-ben Belgiumból 59 belga-ardenni és Franciaországból 17 különböző fajtájú (de inkább ardenni jellegű) mént importáltak.
1953-tól már csak ismert apaságú mén került tenyésztésbe, és az ismeretlen származású, szélsőséges méretű egyedek selejtezésre kerültek. Az import mének hatására erősödött a belga-ardenni jelleg és az állomány is mind egységesebbé vált. 9

1947-49-ben került általánosan bevezetésre a köztenyésztésű kancaállomány fajtánkénti törzskönyvezése. Az 1950-es években 7.000 körül alakult a törzskönyvi nyilvántartásba vett hidegvérű kancaállomány. Kezdetben a kancaállomány zöme is ismeretlen származású volt, de a törzskönyvezés bevezetésével a törzskönyvezett kancák ivadékai már bélyegzésre, valamint egyed és származás nyilvántartásba kerültek.
A biztonságos apaállat utánpótlás érdekében állami gazdasági törzstenyészeteket létesítettek, mert az állami gazdaságoknak a mezőgazdasági tevékenységükhöz maguknak is szükségük volt hidegvérű lóra. Jelentősebb tenyészeteket alakítottak ki az alábbi helységekben: Szentegát, Görösgal, Csobokapuszta, Bikal, Pakod és Andráshida. Ezekben a gazdaságokban a legjobb import méneket állították tenyésztésbe.
A termelőszövetkezetek (tsz-ek) létrehozásával az 1960-as években a magántenyésztőktől a tsz-ek állományába került törzskönyvezett kancaállományból is több szövetkezeti törzstenyészetet hoztak létre. Ebben az időben a magántenyésztők száma minimálisra csökkent. A szövetkezetek, az állami gazdaságokból a gépesítés fejlesztése miatt kiszoruló hidegvérű tenyészetek állományát és a hozzá kapcsolódó tenyésztést is fokozatosan átvették. Az ország lóállományának nagyarányú csökkenése ellenére a hidegvérű lóállomány 20-22 %-os aránya nem változott. A jelentősebb termelőszövetkezeti tenyészetek Rózsafa, Gölle, Toponár, Szentgáloskér, Somogyszil, Karád, Bocfölde helységekben voltak.
Az 1970-es évektől fokozatosan csökkent a termelőszövetkezetek lófogatszükséglete a gépesítés miatt. Ez a változás a hidegvérű ló hasznosítási módját is megváltoztatta. Így a csikószaporulat lett az elsőszámú hasznosítási módja a tenyésztésnek, a lófogat hasznosítással szemben. A csikószaporulat exportértékesítése szinte korlátlan és biztonságos volt. Ez azt eredményezte, hogy a kancaállomány egyre nagyobb részének ménesben való tartása is kifizetődővé vált. Mivel a vágócsikó értékét a választási súlya határozta meg, ezért a tenyésztők részéről igényként merült fel, hogy a közepes méretű magyar hidegvérű testtömegének növelése céljából import méneket állítsanak tenyésztésbe. Ennek érdekében a lótenyésztés központi szervezete 1980-ban vásárolt 2 ardenni mént Belgiumból, és 4 percheron mént Franciaországból, majd 1985-ben újabb 4 import ardenni mén került be a tenyésztésbe, melyeket 1990-ben a Percheron-201 mén követett.
Az 1950-es években a fajtatenyésztés indulásakor meglévő ménállományból ma mindössze 8 belga import (B-3, B-6, B-13, B-22, B-25, B-26, B-28, B-36) és 1 hazai (Péterhida-1, 10

muraközi) ménvonal él, melyek a ma élő állomány származásában a negyedik ősi sorban, vagy hátrébb szerepelnek. A további importmének közül 1 ardenni (A-1) és 4 percheron (P-1, P-3, P-4, P-201) ménvonal él, melyek a mai állomány harmadik, negyedik ősi sorában még előfordulnak.
A jelenlegi állományban egyes egyedek anyai oldalának harmadik, negyedik ősi sora ismeretlen ősöket is tartalmaz, mivel a teljes körű bélyegzés és származás nyilvántartás csak az 1970-es években kezdődött meg az Országos Lótenyésztési Felügyelőség létrejöttével, ám ezek az egyedek nem meghatározóak a fajta genetikai szerkezetének továbbformálásában. Az azonosítás során korábban sok esetben nem vették figyelembe a származást, amelynek hátrányát most tapasztaljuk, mivel ezek az egyedek, csak több generáció múlva fejthetik ki hatásukat a tenyésztésben.
A rendszerváltás óta a hidegvérű lóállomány majdnem egészében magántulajdonba került és az import egyedek beszerzése szabaddá vált. Megkezdődött a magyar hidegvérű fajta jelentős genetikai szennyeződése, ezért 2009. évtől kezdődően, őshonos magyar hidegvérű ló nukleusz állományának azok a mének és kancák tekinthetők, amelyek származásában a negyedik ősi sorban a 16 ős közül 5-nél több idegen ős nem szerepel. Ismeretlen ős is csak e mutatószám rovására fordulhat elő.
1.2.3. A muraközi típusú ló
A muraközi ló a Dunántúl délnyugati részének, Vas és Zala megyének – meglehetősen heterogén – lófajtája volt. Tulajdonképpen a „noricum” hidegvérű csoportjának legkeletibb tagja, melyet a szomszédos Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban is tenyésztettek. Létszáma a XX. század elején megközelítette a 20.000-et.
A pinkafői ló részben belga, részben muraközi lóval keveredett, 164 cm magas, durva fej, rövid húsos nyak, néha hajlott hát, gömbölyded vagy hosszú lejtős, kevésbé barázdált far jellemezte. Gyakori volt a tarka szín. Ez a típus teljesen eltűnt.
A muraközi ló változatai, a régebbi könnyebb és az újabb nehéz belga típus vegyesen voltak megtalálhatók a népies tenyésztésben. A könnyebb, kisebb 161 cm körüli, a nagyobb 171cm körüli magas volt. A kisebb termetű a régi magyar alföldi parlagi ló durvább változatát képviselte, kitartó és mozgékony állat volt. 11

A XIX. században az osztrák tartományokból behozott nóri genetikai hátterű lovak keveredtek a helyi lóállománnyal, amely az egykori arab fedezőmének hatására arabos jellegű volt. Pettkó-Szandtner Tibor innen eredezteti a muraközi nemességét és szívósságát.
A magyar hidegvérű fajtán belül – ahol nem érvényesült a belga-ardenni mének hatása – egy finomabb típus különült el, a muraközi típus.
A II. világháború után a hivatalos tenyészirány a belga-ardenni lett, a muraközi mének jelentősen háttérbe szorultak, létszámuk kritikusan alacsony szintre csökkent. Az ötvenes évek végén három olyan mént találtak, amelyek mentesek voltak a belga genetikai anyagától. Erre a három ménre, valamint kistestű hidegvérű kancákra alapozta a fajta regenerálási munkáját az Állattenyésztési Kutatóintézet Lótenyésztési Osztálya. Az Állattenyésztési Kutatóintézet Lótenyésztési Osztálya Patay Sándor szakmai irányításával és dr. Ócsag Imre vezetésével 1957 nyarán mintegy 30 kanca és 3 mén (2763 Görösgal-1, 2159 Péterhida-1, 2766 Katádfa-4) bevonásával indította el a regenerálási programot. Később a szoros rokontenyésztés elkerülése, és a használati skála szélesítése céljából haflingi és fjord méneket is használtak. A muraközi 1972-ben államilag elismert fajta lett.
1974-ben még 40 muraközi mén fedezett (a hidegvérű ménállomány 16%-a), s a köztenyésztésben lévő egyedek száma meghaladta az 1000-et.
Számuk azonban egyre csökkent és a törzskönyvezett állomány támogatottságának hiányában a muraközi fajta beleolvadt a magyar hidegvérű állományába. Jelenleg szórványosan még fellelhetők muraközi származású lovak. A muraközi típus regenerálása céljából – az Egyesület támogatásával–az Őrségi Nemzeti Park vállalta ezen lovak összegyűjtését és a muraközi típus megújítását.
1.3. A magyar hidegvérű állomány nagysága
A fajta 1953-ban történt elismerésekor törzskönyvesnek elfogadott, a magyar hidegvérű törzskönyvben 7.000 kanca, 400 mén, valamint ezek leszármazottai szerepeltek.
Fedeztetési engedéllyel rendelekző mének létszámának alakulása 2009-2015 között
A tenyésztésre engedélyezett hidegvérű mének származása kissé eltér a kancaállományétól. A négy ősi soros származás szinte miden egyednél teljes (az apai oldalakon ennek akár többszöröse is), de a felmenők között nagyobb arányú a cseppvérkeresztezéssel előállított ős.
1.4. A fajta ménvonalai (genealógiai vonalak), a fajtába tartozás származási feltételei
Az 1940-es évek végén a fajtatenyésztés (a következetes törzskönyvi nyilvántartás) indulásakor az 59 + 17 alapító mén állományból ma 8 belga import és 1 hazai (muraközi) ménvonal létezik, melyek közül létszámát tekintve 5 különösen veszélyeztetett. A genetikai variancia beszűkülésének elkerülése végett időközben cseppvérkeresztezéssel a fajta tenyésztésében szerephez jutott 2 ardenni (A-1, A-3) és 5 percheron (P-1, P-2 P-3, P-4, P-201) mén, melyek korlátozottan elfogadásra kerülnek az őshonos magyar hidegvérű nukleusz állomány pedigréjében is.
A magyar hidegvérű nukleusz állomány fenntartására elsősorban a fent megnevezett és ma még létező genealógiai vonalakból származó mének használata javasolt.
Magyar hidegvérű nukleuszként elfogadottak azok az egyedek, melyek származásában a 13

negyedik ősi sorban legfeljebb öt (az idők folyamán cseppvérkeresztezésre használt) ős szerepel. A negyedik ősi sorban legfeljebb kettő ismeretlen elfogadott. Fenti két szabályt figyelembe véve a magyar hidegvérű nukleusz egyed negyedik ősi sorában cseppvérkeresztezésre használt és/vagy ismeretlen ős aránya nem haladhatja meg a 31,25 százalékot. A melegvérű ős kizárt. A szélső apai ágon elfogadott az összes fajtaalapító (belga és francia) mén.
Idegennek azon egyéb hidegvérű lovak minősülnek, amelyek e pontban nem szerepelnek.
A párosítások elvégzésénél annak általános elvei (a küllem és mozgásbírálat, fogatban történő kipróbálás) mellett arra is figyelni kell, hogy az egyes vonalak jellegzetes tulajdonságait a kiemelkedő ősökre történő rokontenyésztéssel rögzítsük.
Az alapító ménvonalakhoz tartozó mének aktuális listáját a 19.12 számú melléklet tartalmazza, továbbá az Egyesület honlapján megtekinthető.
A magyar hidegvérű fajta fenntartása során (cseppvérkeresztezésként) a belga, ardenni, , kivételes esetekben percheron és breton fajták jöhetnek szóba.
1.5. Küllemi leírás
1.5.1. Magyar hidegvérű
A magyar hidegvérű középnagy fajta. Színe sárga, pej, fekete, szürke, deres. A jegyek fejen és lábvégeken a sárgáknál gyakran, a más színűeknél ritkábban fordulnak elő.
Jellemző testméretek és testformák:
• • A marmagasság 150 – 175 cm között. Az övméret a marmagasság legalább 120 %-a, de általában 125-130 % között van. A szár körmérete 3 éves kortól kancáknál legalább 23 cm, méneknél 24 cm.
• • A bőre vastag, vagy közepesen vastag, szőrzete elég durvaszálú, az üstök, sörény és farokszőrzet dús, gyakran hullámosodásra hajlamos, a bokaszőrök is dús növésűek, hosszúak, gyakran a szár hátulsó élén is előfordul.
• • A szervezet erőteljes, szilárd, a csontok vastagok, az ízületek terjedelmesek, enyhén burkoltak, néha kissé lazák. Izomzata jól fejlett. Szívós, kitartó, igénytelen, gyorsan fejlődő, elég hosszú életkorú, gyakori a 20 évet meghaladó korú egyed is.
• • Feje arányos a testtömeggel, de kissé durva és enyhén burkolt is lehet, általában egyenes profilvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő.
14

• • A szemek középnagyok, élénktekintetűek, a fülek is középnagyok, mozgékonyak.
• • A nyak középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes, vagy kissé terhelt.
• • A mar rövid, alacsony vagy középmagas, de mindig igen jól izmolt.
• • A hát középhosszú, vagy hosszú, széles, mérsékelten előremélyedt, mindig jól izmolt.
• • Az ágyék széles, néha kissé lazakötésű, de jól izmolt.
• • A far középhosszú, széles, lejtős, néha enyhén csapott, jól izmolt, mindig barázdált. Néha túlnőtt. A farok alacsonyan tűzött, de mozgékony.
• • A szügy széles, jól izmolt, a mellkas jól dongázott, de néha nem elég mély.
• • A lapocka jól izmolt, de néha rövid és meredek. A felkar rövid jól izmolt, az alkar gyengébben. A lábtő terjedelmes, néha lapos. A szár rövid, vastag, néha fűzött. A boka terjedelmes, gyakran burkolt. A csüd rövid, általában szabályos, vagy kissé meredek. A pata arányos a testtömeggel, néha terült és hegyes szögű.
• • A konc jól izmolt, az alcomb gyengébben. A csánk széles, vastag, gyakran rövid, burkolt, néha kivágott. A szár, a boka és a csüd hasonló az elülső végtagokhoz. A pata gyakran meredek, néha ferde.
• • A lábállás általában elég szabályos, a hátulsó lábaknál gyakori a kardosság.
• • Mozgása lépésben elég térnyerő, néha rövid, élénk. Ügetésben élénk, gyakran lendületes. Vérmérséklete nyugodt, könnyen kezelhető, igen jóindulatú, tanulékony.

1.5.1.1. A Muraközi típusú ló
A Muraközi típus külleme és értékmérői:
• • Fej: testtel arányos, kicsi, finom. Nagy, élénk, kifejező szemek. Fülek élénk mozgásúak.
• • Nyak: magas illesztésű, középhosszú, izmos, domború sörényéllel. Üstök és sörényszőr dús.
• • Egy oldalra fésülhető sörény.
• • Mar: elmosódott, jól izmolt.
• • Lapocka: jól izmolt, kívánatos a dőlt lapocka.
• • Far: széles, izmos, hosszú, kissé lejtős, igen jól barázdált.
• • Végtagok: gazdagon izmoltak, ízületei a magyar hidegvérűnél terjedelmesebbek, kevésbé burkolt, dús bokaszőrzet nem kívánatos.
• • Marmagasság: 155 cm, 5% eltérés elfogadható.
• • Övméret: 120-130 %-a a bottal mért marmagasságnak.
15

• • Szárkörméret: kanca: 22 cm, mén: 24 cm (mindkét esetben 1 cm eltérés engedélyezett)
• • Testtömeg: 550-650 kg
• • Színe: kívánatos a sárga, néha fekete és pej, a többi szín nem kívánatos
• • Mozgás: Élénk, könnyed, akciós mozgás a kívánatos.

1.6. Értékmérő tulajdonságok
1.6.1. Magyar hidegvérű ló
A magyar hidegvérű fajtára jellemző az erőteljes, tömeges, szilárd szervezet, a jó szaporaság, a jó csikónevelő képesség, gyors fejlődőképesség, a jó munkakészség, a tartós ügetőképesség, a kontinentális éghajlathoz való jó alkalmazkodó képesség, és a jó takarmányértékesítés. A kedvező húsformáknak köszönhetően húslóként való tenyésztése is gazdaságos.
1.6.2. Muraközi típus
A muraközi típusba tartozó lovakra mindazon értékmérő tulajdonságok vonatkoznak, mint a magyar hidegvérűre általában, de a szikárabb szervezetnek köszönhetően alkalmas a tartósabb ügetőmunkára is.
2. TENYÉSZCÉL
2.1. Magyar hidegvérű
A magyar hidegvérű lófajta fenntartása, a genetikai alapok stabilizálása, a fajtán belüli sokféleség, tenyésztési, tartási és használati értékének megőrzése. A fent ismertetett fajtaértékek javítása, mint tanulékony, könnyen kezelhető, jó hústermelő képességű, készséges gazdasági munkaló a változó sokféle használati igények kielégítésére.
Az apai alapító ősök révén kialakult genealógiai vonalak megőrzése, kritikus egyedszámmal rendelkezők esetében célpárosításokkal a genealógiai vonalak egyedszámának gyarapítása. (Jelenleg 14 mén genealógiai vonalából 9 eredeti fajtaalapító ménekre, míg 5 a későbbi importokból származó ménekre vezethető vissza). A 14 ménvonal elegendő a genetikai variancia fenntartásához. Az már aggasztóbb, hogy az alapító ménvonalak közül 8 kevesebb, mint 7 egyeddel képviseli a vonalat. Ezek közül is a Belga-22 vonalat mindösszesen két mén, míg a Péterhida-1 ménvonalat csak egy tenyészállat képviseli, ami kritikus a vonal fenntartása szempontjából.
A kancaállománynál elsődleges feladat a származási táblák tisztítása (purifikáció). A 16

kancaállomány családokba rendezése, ennek során a társtudományok segítségül hívása (a molekuláris genetikai vizsgálatok megkezdésével). Általánosságban fontos a genetikai alapok stabilizálása, egyben a fajta genetikai változatosságának növelése. Erre a jelenlegi génszerkezet lehetőséget is kínál (apaállatok kiegyensúlyozott használata, tenyésztésben nem álló, de kitűnő genetikai és fenotípusos értékű kancák tenyésztésbe vonása, a favorizált mének szerepének csökkentése). Fontos az eredendően is meglévő elsődleges értékmérő tulajdonságok (izmoltság, súlygyarapodás, igavonó képesség) megőrzése.
2.2. A Muraközi típusú ló
A muraközi típusú ló múltbeli és jelenlegi tenyésztési értékének megőrzése, a szabadidős lovaglásban, fogatolásban, hagyományőrzésben, lovas turizmusban is eredményesen használható, szilárd szervezetű ló tenyésztése. E típus további használati célja a családi gazdaságok számára alkalmas gazdasági ló kialakítása, amely erdészeti kisegítő munkára is alkalmas. Fontos szempont a genetikai szerkezet szerinti elkülönülés más magyarországi hidegvérű típusoktól is.
3. TENYÉSZTÉSI MÓDSZEREK
3.1. Fajtatiszta tenyésztés
A Magyar Hidegvérű Lótenyésztők Országos Egyesülete alapvetően fajtatiszta tenyésztést folytat. Ezzel célja az őshonos magyar hidegvérű fenntartása, fajtatiszta tenyészállatok előállítása közvetlen piaci értékesítésre.
Vonaltenyésztés a fajtában:
A magyar hidegvérű fajta esetében a vonaltenyésztés elvei elsősorban az őshonos ménvonalak egy-egy kiemelkedő egyedére történő rokontenyésztés folytatásában érvényesülnek, a beltenyésztés által történő leromlás elkerülésével.
3.2. Keresztezés
A fajtával végtermék előállítása céljából haszonállat előállító keresztezést is folyik, (pl. tejtermelésre és húshasznosításra tartott állományoknál anyai, illetve terminál típusok kínálata). Árutermelés céljára a keresztezés megengedett, pl. kisebb testű anyai partnerekkel a legelőterületek jobban hasznosíthatók (igénytelenebb, egységnyi területre több kanca helyezhető ki, ezáltal növekedhet az egy hektár területről értékesíthető vágócsikó) és ezeket a 17

kancákat nagytestű, úgynevezett terminál ménekkel fedeztetik. (Az így megszületett egyedek jelölése a Tenyésztési Program és Szabályzat 4.7.1. pontja szerint történik.)
A keresztezett egyedek a tenyészutánpótlásban nem jöhetnek szóba.
A cseppvérkeresztezés ténye a fajtában már megkerülhetetlen. A korábbi állami importok a pedigrékben a cseppvérkeresztezésre jellemző mértékre csökkentek (12-15 százalék), a genotípust érdemben már nem módosítják. Újonnan bejelentett cseppvérkeresztezésre irányuló törekvés a tenyésztői bizottság engedélyével hajtható végre. A cseppvérkeresztezésre felhasználható fajtákat, és azok engedélyezett genetikai arányát a „Tenyésztési program és szabályzat” 1.4. fejezete tartalmazza.
4. TÖRZSKÖNYVEZÉS
A magyar hidegvérű lóállományt a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület a Magyar Hidegvérű Törzskönyvben tartja nyilván. A törzskönyvezés magában foglalja a tenyésztési adatok hiteles gyűjtését, törzskönyvben történő nyilvántartását, feldolgozását, rendszerezését és közzétételét.
A törzskönyvi nyilvántartás a következő fejezetekből áll:
– főtörzskönyv: magyar hidegvérű nukleusz és nem nukleusz egyedei
– melléktörzskönyv: a magyar hidegvérű fajta tenyésztésében közreműködő külföldi hidegvérű fajtájú egyedek, valamint mindazon engedélyezett magyar hidegvérű mén után született egyedek, amelyek nem felelnek meg a főtörzskönyvbe kerülés feltételeinek.
A ló jelölést szabályozó jogszabály előírja a tenyésztő szervezetek számára az önálló adatbázis létrehozását és működtetését.
A továbbiakban az egyesület (tenyésztő szervezet) által engedélyezett mének után született valamennyi csikót nyilvántartásba veszi bármely kancától – ha a tenyésztő ezt kéri.
A törzskönyvbe csak az Egyesület által nyilvántartott egyedek kerülhetnek be. A törzskönyvben nyilvántartott mént és kancát törzskönyvi ellenőrzés alatt kell tartani. A törzskönyvbe vétel a tulajdonos /tartó/ kezdeményezésére történik, melyről az Országos Lótenyésztési Információs Rendszer (OLIR) részére adatszolgáltatás történik.
A törzskönyvi adatok gyűjtését és adatszolgáltatást az Egyesület lóállományára megbízás alapján más szervezet is végezheti. 18

4.1. Az állományba kerülés feltételei (0-3 éves kor között) (általános feltételek, részletek a 4.8-4.11. pontokban)
Törzskönyvi nyilvántartásba kerül a csikó éves korig származás alapján, (az anyja tenyésztési adataként), majd legkorábban 2 éves kor betöltését követően, küllemi bírálat alapján törzskönyvi minősítést (méneskönyvi felvételt) és besorolást nyer. Törzskönyvi osztályzatot csak a magyar hidegvérű főtörzskönyvben nyilvántartott egyedek kaphatnak.
4.1.1. Hazai tenyésztésű csikók nyilvántartásba vételének feltételei
Az ellenőrzésbe vétel a tulajdonos (tartó) kezdeményezésére történik a hozzá tartozó költségek megfizetésével.
Az engedélyezett hidegvérű mének ivadékai a tartós, egyedi megjelölés adatai alapján kerülnek be a magyar hidegvérű törzskönyvi nyilvántartásba.
4.1.2. Hasban import csikók nyilvántartásba vételének feltételei
A hidegvérű törzskönyvi nyilvántartásba az import egyedek a honosítási adatlap, valamint a fedeztetési igazolás alapján kerülnek be. A csikó megszületését követően, az Egyesület a csikózási jelentés alapján rögzíti az egyed adatait a törzskönyvi nyilvántartásba.
4.2. Tenyészállatok törzskönyvbe való bekerülésének feltételei, egyéb nyilvántartások
4.2.1. Hazai tenyésztésű egyedek nyilvántartásba vételének feltételei
4.2.1.1. Kancák
4.2.1.1.1. Származás
A származás értékeléséhez 4 ősi soros hivatalos származási lap szükséges.
A 4 ősi soros származásban:
1. Magyar hidegvérű fajtában nukleuszként elfogadottak a „Tenyésztési program és szabályzat” 1.4. fejezetében feltüntetett származási feltételeknek megfelelő kancák.
2. Hidegvérűként elfogadott az a kanca, mely honosított import tenyészállat, vagy azok leszármazottja, és nem felel meg a „Tenyésztési program és szabályzat” 1.4. fejezet származási feltételeinek.
3. Muraközi típusú kancaként elfogadott az az egyed, mely megfelel a „Tenyésztési
19

program és szabályzat” 1.4. fejezetében feltüntetett származási feltételeknek.
4. Hidegvérű keresztezettként tartja nyilván az Egyesület azt a kancát, mely fedeztetési engedéllyel rendelkező, a fajtához tartozó mén leszármazottja és nyilvántartását tulajdonosa, tartója kéri.

Az Egyesület a magyar hidegvérű fajta nukleusz egyedeinek DNS mintáját a Tenyésztési Program elfogadását követő öt éven belül rögzíti vagy rögzítteti.
4.2.1.1.2. Küllem, méretek
A küllem: a hivatalos 100 pontos bírálati rendszerben (ld. 19.11. melléklet) minősítést kapott.
A méretek: bottal mért marmagasság: 150-170 cm, muraközi 150-160 cm. Szárkörméret minimálisan 23 cm, muraközi 21 cm, a marmagasság 15 %-a. Övméret minimálisan a marmagasság 125 %-a.
4.2.1.1.3. Sajátteljesítmény
Kancák sajátteljesítmény vizsgálata tenyészszemle alkalmával történik, amely során meg kell győződni a kanca kezelhetőségéről, jóindulatúságáról, szelídségéről, el kell végezni a küllemi bírálatot és az indítási készségvizsgát.
4.2.1.1.4. Minősítés
A származás, küllem, és mozgás bírálat eredménye alapján minősítést, törzskönyvi osztályzatot kapnak.
Az egyed a minősítése és a származása alapján törzskönyvi besorolásra kerül, mely szerint magyar hidegvérűként kerül nyilvántartásba.Az osztályzat az egyed fenotípusos értékét és minősítését fejezi ki. Oszt. Küllem pont
tól-ig Mozgás pont
tól-ig
II/III. 78-80,5 18
II. 81-83,5 18
I/II. 84-86,5 22
I. 87-90,5 22
Elit 91-től 25