Távozott a hidegvérű lótenyésztés egyik nagy egyénisége

Tisztelt Kollégák, Tisztelt Tenyésztőtársak!

Fájó szívvel és mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy Müller János, a magyar lótenyésztés kiváló képviselője és szakembere, a hidegvérű lófajta tenyésztésének meghatározó alakja életének 85. évében 2019. június 29-én elhunyt.

 

 

„Csak az hal meg, akit elfelejtenek”

Müller János

(1934-2019)

1934. október 30-án született a Bács-Kiskun megyei Bácsalmáson. Szülővárosában, majd a világháború idején Újvidéken gyerekeskedett. Az állattenyésztési mezőgazdasági szakiskolát Kalocsán végezte. Érettségi után, 1953. augusztus 17-én a hódmezővásárhelyi állami méntelepen helyezkedett el törzskönyv-vezetőként.

Később, 1953. november 20-án áthelyezték a Bóly-békáspusztai Állami Mén- és Méncsikó telepre. Ebben az időszakban komoly szakmai munka folyt a méntelepen. Müller János látta el kollégáival Baranya és Somogy megye, valamint a dombóvári járás lótenyésztéssel kapcsolatos munkáit.

Békáspusztán remek szakmai műhely alakult ki az egykori méneskari tiszteknek és az akkor odakerült agilis lótenyésztőknek köszönhetően. Megtanulták a rend, a fegyelem, a pontosság szeretetét és a lóval való bánásmód minden fogását.

Az átszervezések és a méntelep megszűnése után törzskönyv-vezető, majd Dél-Dunántúl lótenyésztési felügyelője lett.1969-től egészen nyugdíjazásáig a bólyi tenyésztési kirendeltség vezetőjeként szolgálta a magyar lótenyésztést Baranya és Somogy megyében.

A tenyésztésszervezési feladatok mellett, a Dél-Dunántúli lovas szövetség titkári teendőit is hosszú éveken át, nagy pontossággal látta el. Alapító tagja volt a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesületnek. Nagy lexikális tudással rendelkezett. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezeti hidegvérű törzstenyészetek szakmai munkájában elévülhetetlen érdemei vannak.

Müller János közel 60 évet dolgozott a lótenyésztés szolgálatában.

Kiváló szakmai munkája elismeréseként gróf Széchenyi István lovas emlékéremmel, Életfa Emlékérem Ezüst Fokozat díjával, valamint a Hidegvérű Lóért Díjjal tüntették ki. Példaértékű munkájának köszönhető, hogy hazánkban kialakult egy konszolidált és tetszetős küllemű, jól használható magyar hidegvérű lófajta.

Halálával a magyar lótenyésztés egy jeles egyénisége távozott tőlünk. Emléke a lótenyésztők és a lovasok között is tovább él!

 

Nyugodjon békében!

Fajta története

A hidegvérű ló rövid története Magyarországon

A hidegvérű ló megjelenése a Kárpát-medencében nem tisztázott, de még ma is gyakran vitatott kérdés. Az ilyen fajta ló már a középkorban is élt e területen, amely feltehető, hogy hadizsákmányként került hozzánk. BÖKÖNYI (1962) ilyen csontanyagot említ Tiszalökről „egy metakarpust, amely 154 cm magasságú lóból származik” Ez azonban csak kivételes eset lehetett.

További részletek